Úgy látom március. Mennyivel jobb hangulata lesz az embernek, hogy már nem februárt mutat a naptár, pedig csak 1 nap választja el a márciustól. Nálam ez azt jelenti, hogy végérvényesen, visszavonhatatlanul beindul a tornacipőszezon. Jöhet most már eső, fagy, hó az én lábamon bizony konzervcipő lesz, nem érdekel a szüleim tiltakozása, hogy még hideg van ahhoz. Leszámoltam a gonosz, fekete bakanccsal egészen november végéig. Ennyi elég is mára a boldogsághoz.

Nemrég volt "szerencsém" végignézni milyen rafinált csellel ejt csapdába a mi kis falusi elit alakulatunk egy veszett rókát. Épp a házunk előtt történt, lévén, hogy mi lakunk a falu végén és általában ide áramlik be az állatok serege. Próbálták lelőni az erdő szélén de nem ment, aztán a róka beszaladt a szomszéd hídja alá, a hidat eldugaszolták a két végén és valami gázt engedtek be. Másnap jöttek a kukások és elvitték a tetemet.  Nem biztos, hogy ilyen halált érdemelt volna, még ha veszett is volt. Jobb lett volna, ha állatorvos intézi el.

Ha már az állatorvosnál tartunk, sose fogom megérteni, miért akar a 15 év alatti korosztály nagy része állatorvos lenni?! Mer' hogy kamionos vagy űrhajós, az oké. De állatorvos? Az még rendben is van, hogy a 6 éves Tomika a családi összeröffenéseken szégyenlősen azt válaszolja a "Mi szeretnél lenni?" kérdésre, hogy "ájjatojvosz", majd szégyenlősen apja mögé bújik. De mit hisznek a hatodikos-hetedikes-nyolcadikos lányok és fiúk,akik szintén az állatok gyógyításának nemes feladatát tűzték ki életcélul, miközben egy giliszta, vagy az úttesten kilapított fecske mély undort kelt bennük. Hogy majd kézrátétellel, simogatással meggyógyítják a kitágult pupillájú kölyök kutyust? Hogy nem kell majd állatok bensőségei között túrkálni, férgekkel találkozni, életeket elvenni? És hogy az állat belül is olyan cuki mint kívül? Megnézik a bankos reklámot, amiben a jóképű doktor 10-kor, kialudtan, frissen beszambázik a rendelőbe, ahol az érte epekedő, ünnepien telt asszisztense és a kamasz kisállattulajdonos várja, majd együtt csodálkoznak a 20 kilós macska szépségén. Délután pedig, mikor már az összes állat meggyógyult, vígan zsíroznak a rendelőben amíg véget nem ér ez a csodás nap.  Én az állatorvosnak készülő gyerekeket az Animal Planet elé ültetném be, ott van valami állatmentős sorozat, nézzék azt és ha nem megy el a kedvük, hát legyen. Kiváncsi lennék, hogy az állatorvosnak készülők hány százaléka lett valóban az, biztos elenyészően kicsi. Nem baj az, ha álmodozik a gyerek, csak aztán ez fokozatosan elmarad mellőle és 22 évesen, mikor visszagondol, csak mosolyog, hogy mit is hihetett 10 éve, mint én most.

Most még az jutott eszembe,  nagy az esélye, hogy KisBalázs sem tűzoltó, katona, vagy vadakat terelő juhász lett, hanem valami aktakukac, mellé még párttag is. Sosem tudjuk meg. Pedig jó lett volna egy olyan vers is amiben kiderül. Még egy ok amiért kár József Attiláért.

Most aztán megcsillogtattam epés, illuziórombolós énemet. Whehehe. Ilyen napom van.

Isten óvja leendő családom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.