Augusztus 31 van. Nálam ez piros betűs ünnep, majdnem egy szinten van a születésnappal vagy a szilveszterrel. Hogy mit ünneplek. Hát azt, hogy vége az utolsó nyári hónapnak és lassan elkezdődik az én hőnszeretett évszakom, az ősz. Nem tudom, miért imádom ennyire, lehet azért, mert én is őszi eresztés vagyok. Sokan nem szeretik, hogy elmúlás, hideg meg minden. De pont ez a jó benne, süt még a Nap, de nincs gatyarohasztó meleg, Isten nem vár már senkit. Ennek az évszaknak a hangulata a legalkalmasabb arra is, hogy átgondolja az ember, hol is tart, a múltba révedjen, visszagondoljon számára kedves emlékekre vagy arra, hogy mikor ment el egyik-másik hajó. Lassan alma- és szőlőillat terjeng a levegőben, felzúgnak a láncfűrészek, csípősek a hajnalok, hűvösek az esték, és ilyenkor legszebb a naplemente. A természet felkészül az alvásra. Én meg állandóan mosolygok, ott belül.

Szóval élvezzétek, jó lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.