Vége ennek a nyáriszünetnek is, pont úgy, ahogy az összes többinek. Nem is nagyon bánom, mert kezdődik az ősz, velem a nagy dolgok sosem nyáron történnek. Úgy is mondhatnám, hogy nyári álmot alszok ilyenkor. Aztán előbújok most a barlangomból és pont úgy, ahogy tavasz elején a medvék az ételt, elkezdem gyűjteni az élményeket, mert bizony a nyáron feléltem a tartalékot. Előbbi két magvas bejegyzésemben említettem, hogy találkoztam régi ismerőssel, régen szerelem volt, ma már csak kedves ismerős, akire mindig boldogan fogok emlékezni, átlendülve a vélt vagy valós sérelmeken. De örülök, hogy jóban maradtunk, pár havonta leülünk beszélgetni, sörözni. Olyan akkor még mindig, mintha megállna az idő, vagy felborulna a percek, másodpercek közötti rend, 4 óra eltelik 30 perc alatt úgy érzem. És olyankor azt is érzem, hogy érdemes filmeket nézni, olvasni, zenét hallgatni, gondolkodni, mert ott ül előttem akivel megbeszélhetem, belemerülhetek komoly dolgokba is, akit igazán érdekel, hogy mit mondok, engem pedig az ő véleménye érdekel, és fordítva. Szóval egy-egy ilyen beszélgetés ad egy jókora lökést. Hiába, hagyni kell dolgozni az időt és kibogozódnak a csomók. Ma már csak kis haragot érzek magam iránt, hogy ezt a nagyszerű lehetőséget, amit az élet felkínált eme lány személyében veszni hagytam. Na mindegy.

Szóval ez a nyár is csak olyan volt mint a többi, olvasás, gitározás, bambulás. Jövő héttől beindul a koncertrejárás szezonja, Rocktóberfeszt lesz ugyanis, szeptemberben. Így megy ez. Holnap meg beköltözök a koliba. Ezért ma a készülődés foglalja le az időmet. Ennyi. Most.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.