Nnnna, alant azt írtam, hogy érzelmi szálakra koncentrálok, ma a fogorvosnő az idegszálakra koncentrált.A fogaiméra. Érzéstelenítő nélkül. Hát nem volt felemelő érzés. Ha valami filmben lettem volna, biztos, hogy tetszhalott állapotba kerülök és elkezdek repülő malacokról meg egy nagy pingvinről képzelődni, akin a fehér szín eluralkodik a fekete felett, a krákogásából fokozatosan emberi szavak lesznek, majd a végén kiderül, hogy ő a doktornő és annyit mond, hogy "készen vagyunk, nem is volt olyan rossz, ugye?" Én meg mondanék, valami nagyon csúnyát... A csekély 3 órás várakozásom alatt lefigyeltem az öreg nénit, amint kiflit zabál a foghúzás előtt, meg a Snickers-et evő kisfiút, aztán hosszasan bámultam a "Kérjük a fogászati kezelés előtt alaposan mosson fogat!" táblát és enyhe ellentmondásba keveredtem. Nem lennék fogorvos. Arra is rájöttem, hogy tök jó az órákon át tartó várakozás, mert az ember a végén már alig várja, hogy bemenjen és a gyomorgörcs helyett kisebb boldogsághullám önti el mikor behívják. Na mindegy túléltem.

Egyébként nem agyalok most semmin, rózsaszín köd borult rám, próbálom új főszereplővel kiegészíteni az életem. Csak még egyáltalán nem biztos, hogy elvállalja. Jövő héten kipuhatolózzák nekem, hogy mi van. Nem vagyok az a nyomulós fajta, de ha jó híreket kapok, muszáj lesz a magam esetlen módján belekezdeni valamibe.

Iggy Pop-ot hallgatok. Zseniális. Ő is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.